"Éssss....Mikó?"- Ahogy Szalacsi Sándor, a sapkaviselési tudományok doktora mondotta egykor. Hát igen, akkó. Nem most volt, amikor az említett bácsi részegen való szövegelését megörökítő video harmincezer vagy háromszázezer rajongóval is rendelkezett. Harmincezer, vagy háromszázezer, ahogyan akkor ezt Sándor bácsitól megtanulhattuk, végül is mindegy.

Node a K240 c. Amigás legenda még ennél is sokkal régebbi. Annyira régi, hogy voltam vagy 22 éves, amikor esténként gyűrtem. Nehéz időszak volt az életemben, amikor a K240 világába menekültem, olyan volt nekem a K240, amilyen az alkoholistának az alkohol. Alig vártam, hogy az akkori naivan és tudatlanul felvállalt tevékenységem napi részének befejezésével bezuhanhassak szeretett Amiga 500-asom elé, és belefeledkezhessek ebbe a csodába. Hogy miért nevezem csodának? Azért, mert rendkívül összetett, de átlátható. Azért, mert izgalmas, és végtelenszer újrajátszható. Azért, mert nincsenek benne felesleges, vagy unalmas részek, mindent ki kell használni a győzelemhez. A 4X műfaj egyik előfutára, ha az összképet tekintem, akkor azt kell mondanom, összetettség szempontjából a Master of Orion 2 c. remekművet is szinte felülmúlja. Persze az utóbbinál több dolog van, ami jobban ki van dolgozva, pl. a gazdaság,  az idegenekkel való érintkezés, az űrcsaták, de az összképet, és az akkori technikai lehetőségeket figyelembe véve én a K240-et mondanám jobbnak. A Fragile Allegiance c. remake nekem nem igazán tetszett, azaz nem volt annyira remek, több olyan dolog hiányzott belőle, amelyet az eredetiben nagyon szerettem.

Nehézségi fokozat nincs, a multiplayert felejtsd el, a gép annak megfelelően fog megizzasztani, amilyen ellenfelet választasz. Minden ellenfél egyedi épületekkel, jellegzetességekkel, és stratégiával rendelkezik. Nekem nagyon tetszik pl. a legnehezebb ellenfél, a Swixaran nevű idegen faj elleni harc, legyőzésüknek egyetlen módja a fő aszteroidájuk láthatóvá tétele, azaz a körülötte lévő aszteroidákon lévő álcázóberendezések felszámolása. Szerintem a maga idejében ez egy óriási ötlet volt.

A játékmenet valami fenomenális szerintem. Először is van egy aszteroidád, melyen egyetlen épület van kezdetben, egy szocreál zöld műanyag játékra hasonlító izé, amelynek stílusosan C.P.U. a neve, és amely elsősorban arra szolgál, hogy a Tetracorp nevű nem gonosz társaság megbízásából bányászni érkező 50 telepes ne dögöljön meg azonnal, hanem kibírja, amíg beépíted az aszteroidádat. A tennivalóid: Építkezés, bányászat, az ellenség felfedezése, majd megsemmisítése. Érdekesség, hogy a sorrend nem egészen írható le így, mert több dologra kell egyszerre figyelned.

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz- itt sincs ez másképp. A pénz egyedi módon nem egyszerűen csak van, hanem szét kell osztanod attól függően, mire szeretnéd elkölteni azt. Ahogy a képen látható, építkezésre, űrhajókra, hírszerzésre, és rakétákra fordíthatod nehezen összekuporgatott galaktikus bankjegyeidet. Tehát először is fel kell fejlődni gazdaságilag. Pénzed lehet lakatlan aszteroidák felfedezéséből, a kibányászott ásványok eladásából, a telepeseid által fizetett adóból (ez eleinte jelentéktelen, de pár száz telepesnél már sok), és persze az ellenséges aszteroidák felfedezéséből, illetve az azokon a lábukat megvetett nyálkás, gonosz idegen lények brutális meggyilkolásából. 

Az épületek funkciója jócskán összetett: Van lakóépület, rendőrség, kórház, radioaktivitás szűrő, több típusú energiafejlesztő, több típusú bánya aszerint, milyen érceket tudnak bányászni, és persze raktár, ahol a kibányászott érceket tárolod. Van olyan érzékelő, amellyel fel lehet fedezni a közelben lévő aszteroidákat (Érdekes csavar, hogy ez ugye a hírszerzés kategória lenne, de maga az épület az épületekre fordított költségvetésből építhető meg.). Van kaja-, pia-, levegőtermelő egység is, valamint űrhajóépítő, flottavezérlő, kém műhold építő (ha jól emlékszem, a pénz elosztásának "intelligence" kategóriája  csak erre használható), rakétatároló-és kilövő, többféle föld-levegő ágyú, sőt még olyan egység is, amellyel aszteroidád mozgását irányíthatod. Kisebb űrhajókat  az aszteroidán felhúzott gyárral tudsz építeni, ilyen pl. a Scoutship, amely a szintén az aszteroidán lévő hangárból indul, valamiért a tengelye körül forogva. A Scoutship segítségével távolabbi aszteroidákat is meg tudsz találni, valamint a kis okos hajó akár azt is meg tudja mondani, milyen kibányászható ásványok vannak egy aszteroida gyomrában. Nagyobb űrhajókat (pl. a Terminator nevűt) egy külön megépítendő, az aszteroidád felett lebegő, repülő csészealjra emlékeztető, jópofa, zöld űrállomáson tudsz építeni. Ez utóbbi fegyverzettel, vagy pajzsokkal is rendelkezik, ha rápakolod azokat, mert hogy mind a hajókra, mind az űrállomásra kézzel pakolhatsz pajzsokat, ágyúkat, illetve a hajókra bombákat is.

Az időt a játék napokban méri, a jobb alsó sarokban váltakozó felirat mutatja a napok múlását. Bizonyos időközönként a Birodalom- itt nem egészen világos, hogy most akkor a Tetracorp az valami cég, vagy ők maguk a Birodalom- küld harci hajókat, szükség esetén transportert, ha bénáztál és az idegenek kinyírták a transporteredet. Bizonyos időközönként jön egy birodalmi transporter, és időzik a fő aszteroidádon. Ezt kihasználva meg tudod pakolni az aszteroidádon raktározott, és felhasználni nem tervezett ásványaiddal, amelyek közül a drágábbakért tekintélyes pénzt is fizet a szeretett Birodalom, vagy a Tetracorp, vagy ki a nyavalya. A Sci-tek nevű cég(?) is egy érdekes színfolt, akiktől az új technológiákat tudjuk megvenni nem kis pénzért. Amikor a birodalmi transporter meglátogat, akkor el is hozza neked ezeket az új technológiákat. Mondjuk lehet, egyszerűbb lett volna, ha Skype-on elküldik, de hát na. Akkoriban még viszonylag kevesen használtak Internetet, a XX. században még nagyrészt kézzelfogható tárgyakon történt az adatáramlás. 

A játék célja az ellen megsemmisítése. Diplomácia nincs, kíméletlenül gyilkolnod kell, vagy téged gyilkolnak meg. Kétféle módon lehetséges ez, a leggyorsabb a rakétás módszer: irgalmatlanul megszórod a felfedezett ellenséges bázist, majd ha van néhány hajód, vagy műholdad a szenvedő bázis környékén, elégedett vigyorral szemléled a sokféle módon okozott pusztítást, és az ellenséges kolónia szenvedését. Különösen buli a Nuclear missile, amely radioaktivvá teszi az eltalált aszteroidát, így a telepesek pusztulását idézi elő, és a Virus missile, amely találat után egy vírust szabadít el, szépen négyzetről-négyzetre felemésztve az aszteroidán lévő szabad helyet- ezt egy -láss csodát- anti-virus missile-lal lehet megállítani, de a már fertőzött területekről nem lehet eltakarítani azt. Illetve még a Mega Missile egy jópofa dolog, amely igen fájdalmas módon egyszerűen felrobbantja az eltalált aszteroidát, és mindent elpusztít annak környékén. Mindhárom rakéta esetében a "jobb adni mint kapni" szabály érvényes. Űrhajókkal is meg lehet támadni az ellen aszteroidáját, így is el tudod azt pusztítani, de a rakétás módszer olcsóbb- esetleg először érdemes megszórni, aztán egy transporterrel kiegészített flottával végezni el a maradék takarítást, majd ha érdemes, kolonizálni.

A K240 nem látványos játék, sőt szerintem helyenként kifejezetten hülyén, de inkább olyan aranyosan hülyén néz ki. Ha játszani akarsz vele, úgy kell használnod a képzelőerődet, mintha egy könyvet olvasnál. Ha készen állsz erre, akkor keress egy jó Amiga Emulátort, vedd meg a játékot eredeti floppykon (csak vicceltem), és mehet a móka. Szerintem a hirtelen hajnal beütésének veszélye azért itt nem fenyeget, de jópár kellemes órát szerezhet a játék azoknak, akik túlteszik magukat a kezdeti hajtépésen, amikor először nem tudják, mi mire való, vagy amikor a legkönnyebb ellenfél is kiporolja a hátsó fertályukat. Összességében fantasztikus játék, olyan mint Han Solonak Leia hercegnő volt. Vagy agyoncsapod, vagy beleszeretsz.