1993-at írtunk, én akkor voltam pontosan 19 éves. A jómódú szülők révén már akkor PC-vel rendelkező cimborák vidáman játszottak az X-wing nevű brutálisan jó űrszimulátorral, én meg csak tátott szájjal néztem, ahogy az arcukon a "most mi ebben olyan nagy valami" típusú unott arckifejezéssel röpködtek B-wingjükkel a  Halálcsillag felett. Az egész talán igazából talán csak egy jó játék lett volna, de a Star Wars világa óriásit dobott az összképen. Már az is hátborzongató, ahogy a híres Star Wars logo az akkori, még jóval szerényebb technikai lehetőségeknek megfelelően majdnem ugyanúgy jelenik meg, mint a filmekben. 

De utána? A Birodalom Visszavágból megismert zenei motívummal aláfestve minden a feje tetejére áll. "Lázadó terroristák"? Mégis mit képzel ez a játék, hogy a Luke Skywalker, Han Solo, és Leia hercegnő által irányított nemes, a gonosz és elnyomó Birodalom megdöntésére irányuló mozgalom hőseit "terroristáknak" nevezi? A Birodalmon belüli segítőiket pedig "gyáva árulóknak és kémeknek"? De kérem, ezek a fajta gondolatok a Tie Fighter vagány készítőit nem érdekelték. Olyan játékot csináltak, amilyet akartak, és úgy, ahogy akarták- a végeredmény pedig szerintem a valaha készült legjobb űrszimulátor lett. 

Nem semmi az intro, amely hasonló szellemben adja meg a történet kezdetét, amelyben az úszós sárga betűk. Akkor azt hittem, az X-wingnél már nem lehet jobb űrszimulátort csinálni. De amikor találkoztam e remekművel, amely az X-wing folytatásának is tekinthető, kiderült, hogy tévedtem, mert a Tie Fighter sokkal jobb lett, mint az X-wing. Ráadásul ez utóbbi egy óriási, forradalmi ötlettel csavarintott egyet az eredeti koncepción: ezúttal a Birodalom oldalán kell harcolni! 

A történet is legalább annyira érdekes és járul hozzá a játékélményhez, mint a Command & Conquer átvezető animációi. Mivel a játék az előbb említettel szemben először csak floppyn jelent meg, így közel sem olyan színvonalúak az animációk, mint a C&C-ben, de azért a feladatukat jól elvégzik. Hasonlóan az X-winghez itt is fejezetek vannak, és a szokásos állásmentésre nincs is lehetőség, ha sikeresen teljesítünk egy küldetést, a játék automatikusan elmenti az állást. Ez a rendszer a nehezebb küldetéseknél a sokadik meghalásnál azért nálam generált néhány ordítást, és billentyűzetcsapkodást- persze nem az első néhány küldetésnél, hanem jóval később.

Érdekesség, hogy a fő küldetés mellett szimulált küldetéseket is teljesíthetünk- remek ötlet a "szimulátor a szimulátorban" módon egy szimulátorfülkében lehet ezeket végigcsinálni, valamint a már végigvitt küldetéseket is a szimulátor segítségével újrajátszhatjuk.

Az irányítás az 1995-ös Collectors' CD-ROM esetében egérrel is kiválóan megoldható, a DOSbox beállításainál az egér érzékenységét kell magasabb értékre állítani, így joystick kalibrálgatás nélkül is fejest ugorhatunk a Birodalom rendjének fenntartásába, amely többnyire a mocskos lázadók levadászásából, és a korrupt, lázadókhoz átállt, vagy egyszerűen csak a saját pecsenyéjüket sütögető birodalmi tisztek kiiktatásából áll.

És a zene! Egyszerűen fantasztikus, a játék a küldetések aláfestő zenéjeként a Monkey Island 2- ben debütált iMUSE interaktív zenei rendszert használja- zseniálisan ötvözve az eredeti, filmzenéből vett motívumokat a játékhoz írt újabbakkal, szerintem ez utóbbiak majdnem olyan jók, mintha maga John Williams írta volna őket.

Az alcímben a mellkasszőr és a játék közti lehetséges párhuzam említése a GOG-on közzétett vásárlói beszámolók egyikéből való. Tényleg nagyon vagány a játék- miközben az eligazításokat nézzük, olvassuk, hallgatjuk, szinte tényleg valamiféle hadseregben érezhetjük magunkat. 

Illetve ha a küldetés során birodalmi hajók is odavesznek, akkor a küldetés sikerének vagy sikertelenségének összegzésekor valam hasonló érzés kerithet minket hatalmába, mint amikor az Imperium Galactica c. remek játékban az ezredes letolásait látjuk... Mondjuk azért ha a beszámoló közzétevője a mellkasszőr említése alatt a felnőtt férfivé válást értette, ezzel nem értenék egyet, mert szerintem a felelősségtudat és a realitásérzék teszik az embert felnőtté, és mivel ezek a játékokon kívül található valóságban vannak, így a játék senkit sem fog felnőtt férfivé tenni. Még a Tie Fighter sem.

Mindenesetre a mellkasom szőrben nem szűkölködik- lehet, hogy ez a tesztoszteron mellett a Tie Fighter többszöri végigjátszásának köszönhető?