Kitört a pesti Limbo láz, de most belül. Belül van a láz. A játék címe furcsa, sejtet valamit.
A Playdead nevű maffia ismét kitett magáért. Mesterművükben egy felesleges mozdulat, egy sallang sincs, mindennek jelentése, mély tartalma, mondanivalója van, velős, és mélyrehatóan szimbolikus. Jól néz ki, fantasztikusan van ötvözve a művészet a számítógép adta lehetőségekkel. A hangok is fantasztikusak, minden remekbe szabott, mesteri. Tipikus platformer, azt gondolom, a maga nemében felülmúlhatatlanul jó.Ha nem rendelkezel kisebb-nagyobb gyermekkori, kamaszkori traumákkal, ez a játék téged valószínűleg nem fog vonzani. De ha hozzám hasonlóan igen, és emiatt depresszióra, befelé fordulásra hajlamos vagy, akkor leírhatatlan élmény lesz számodra. Az irányítás a végletekig leegyszerűsített, kényelmes, egyértelmű, néha az volt az érzésem, hogy egy interaktív rajzfilmet nézek, mert a fejlesztők mindent könnyen felismerhetővé tettek. A színek, a hangok, hősünk reakciói mutatják meg, mikor kell valamit megnyomni, valamit meghúzni, illetve nekiütközni valaminek, felmászni, leugrani, felugrani, rácsatlakozni (!) valamire.Előfordulhat, hogy egyik-másik feladvány kisebb nehézségeket okoz, sőt a játékban való elakadás sem kizárt, de nem sokszor, és nem hosszú ideig. Minden feladványnak csak egy megoldása van. Az Inside világa bizarr, nyomasztó, komor, félelmetes, helyenként ijesztő, ugyanakkor gyönyörű, megható, tanulságos, és érdekes. A helyszínek szinte beszélnek hozzád. Elmondanak valamit neked.A kis kamaszfiú pont olyan, mint más kis kamaszfiúk, pont, mint amilyen te magad voltál kamaszfiúként.Vagy talán még most is az vagy, ki tudja. Még játszanál, persze vigyáznod kell, mert a kegyetlen felnőttek nem játszanak. Ha elkapnak, garantáltan nincs kegyelem, azonnal megölnek - lelőnek, széttépetnek a kutyáikkal, vízbe fojtanak, vagy csak simán agyonütnek. Mindjárt az elején valahol vagy, de nem tudod, hol. Törékeny, tizenévesnek tűnő kis hősöddel már az első percekben azonosulsz. A világ a Limbo világához hasonlóan komor és ellenséges. Szinte minden és mindenki a szegény serdülő fiú életére tör. A kezdőképsorok láttán a XX. század diktatúrái jutnak eszedbe a zseblámpás őrökkel, kutyákkal, teherautókkal, hajlott hátú, szürke, arctalan, betört-megtört figurákkal.Menekülsz, folyamatosan menekülsz, űz, hajt a környezet, sehol sem vagy biztonságban. A Limbohoz hasonlóan egy erdőből indulsz, ahol ki kell játszanod az őrszemeket...téged keresnek?Nem lehet tudni. Mindenesetre ha megtalálnak, irgalom nélkül megölnek. Szökevény lennél? Vagy csak túl sokat tudsz? Erre sem kapsz választ, nincs is időd ezen gondolkodni.Egy halott farmon is átvezet a kaland, ahol szintén ki kell játszanod az utolsó erejükkel neked rontó visító disznókat, és a kis csibeszerű lényeket, hogy továbbjuthass egy furcsa, szürke gyártelepre, ahol szintén ki kell játszanod a könyörtelen tripod-szerű robotokat. Ha hibázol, véged van. Kerülgetned kell a fényköröket, meg kell találnod azokat a pontokat, amelyek elegendő fedezéket nyújtanak a robotok látóterétől. Nagyon furcsa, és megdöbbentő, amikor rá kell csatlakoznod egy eszközre, amellyel az arctalan munkásoknak kinéző emberszerű lényeket irányíthatod továbbjutásod érdekében.Ezután egy hajóra tévedsz, a Limbohoz képest egy új dolgot kell tenned: úszni a víz felszínén, és a víz alatt is. Később el kell kötnöd egy gömb alakú mini-tengeralattjárót is, amelyet gyakorlatilag a játék kedvéért találtak fel az alkotók - hogy a valóságban is működne-e egy ilyen, arról fogalmad sincs. A kis játéktengeralattjárót tizenéves hősöd mindenféle képzés, vagy jogsi nélkül egyből tökéletesen vezeti, akár előremenetről, akár rükvercről legyen is szó. Ha ráadod a tartalék energiát, mint Chewie a Millenium Falconra, a kis jármű még faltörő kosként is használható, mert a továbbjutáshoz elengedhetetlen áttörni néhány falat, illetve ajtót. Egy ponton a víz alatt a tengeralattjáródban valószínűleg rád fog törni a magány és az izoláció érzése, de tovább kell menned.Valamiért különösen ijesztő az arctalan sellőlány, akit játéktengeralattjáród fényszórójával tarthatsz távol magadtól, elkerülve halált hozó csókját...hogy aztán később magatehetetlenül süllyedve a víz alatt a lány csókja és ölelése hozzon életet számodra - és a víz alatti lélegzés képességét is.Az elhalálozást elkerülve - illetve sokszor nem elkerülve, visszatöltve az előző "fejezetet", tovább fogsz menni, hogy végül azzá válj, amitől iszonyodtál, és eljuss oda, ahová nem szerettél volna eljutni. De legalább előtte visszataszítóvá, és veszélyessé válva kitöltheted bosszúdat azokon, akik korábban annyi szenvedést okoztak neked.Nem oldasz meg ugyan semmit ezzel, de nem is számít már semmi.A játék vége nagyon-nagyon furcsa, és nyomasztó, nem szeretném lelőni a poént. A Limbo befejezése is nyitott volt, mert mindenki úgy értelmezte, ahogy akarta, itt egy még sokkal furcsább,  és hátborzongatóbb befejezés van, amelyet szintén úgy értelmezel, ahogy akarsz.Ez a játék egy olyan élményt ad, amelyet soha nem felejtesz el. Örülök neki, hogy az életemből nem maradt ki ez a mestermű. Te se hagyd ki.

Az élet egyébként szép. Tele barátságos emberekkel, szépséggel jósággal, szeretettel. Ha végigjátszottad az Inside-ot, ezt még inkább fogod tudni értékelni. Értékes ember vagy, érd hát el a céljaidat a valóságban, válj azzá, akivé, amivé válni szeretnél, és élvezd az életet! 

De...miért vagy az erdőben, és miért akar mindenki megölni?