A Westwood nevű hadigépezet a Red Alertet eredetileg az előző cikkben magasztalt Command & Conquer kiegészítőjének tervezte. Ehelyett viszont végül egy folytatás kerekedett ki az ötletből, amely bizony véleményem szerint minden szempontból felülmúlta a C&C-t. Azzal a gondolattal játszott el, mi lett volna, ha az időben visszautazva valaki még a hatalomra jutása előtt megállítja Hitlert, így a náci Németország helyett a Szovjetunió képviselte volna a háború tőrdöfését Európa szívébe...

Régen, DOS alatt játszva a hangkártya beállítása is valamiféle hadműveletnek tűnt, már itt megmutatkozott, milyen játékkal van dolgunk. És még egy idézetet is kaptunk Kane-től, aki a NOD testvériséggel együtt itt még az árnyak közt rejtőzködik, de valójában a háttérből bizony ő irányítja a kegyetlen szovjet hadigépezetet...

Szóval, ahogy annak idején a szovjet katonák mondták: "gitlerkaput". De mi lesz most? Bizony, vörös riadó. A történeten végigvezető videok ezúttal is remekbe szabottak, ez valószínűleg megint csak a Kane-t itt is alakító Joe Kucan rendezőnek tudható be. Teljesen jól beleillik az atmoszférába a mű-akcentus, az oroszoknál ugye orosz, a németeknél német, a franciáknál francia.

Itt kérem nincs kecmec. Ezt a remekművet tökös emberek csinálták. A gonosz szovjetek felháborítóan gonoszak, vezetőjükkel, a mindenen és mindenkin átgázolni kész Sztálin elvtárssal az élen, aki bizony ijesztő. Piszkosul. Nem teszi kevésbé ijesztővé, amikor megjelenik mellette Kane, aki nem elvtárs, de a fülébe súgva ad neki utasításokat...Igen a gonosz Szovjetunió ezek szerint valójában csupán a rejtőzködő NOD testvériség bábja!
Már az első videoban bemutatkozik a szovjet oldal kegyetlensége, amikor a vezetők felháborító módon teljes közönnyel beszélik meg több száz civil, köztük gyerekek harci gázzal való legyilkolását, és azon kapnak össze, hogy a szándékosan idegesítőnek szánt Gradenko pontatlan adatokat közölt az áldozatok számáról, és az a vád éri, hogy a hírszerzésével vannak problémák...

Sztálin ellentmondást a legkevésbé sem tűrő, vadállati természete a történet során fokozatosan bontakozik ki, eleinte visszafogja magát, halkan beszél, de az utolsó néhány videojelenetben gonoszsága teljesen elszabadul, saját kezűleg gyilkolja meg az egyik legfőbb tisztjét, és kis híján barátnőjét is. Amikor egy pillanatra azt hinnénk, megbánja tettét, kiderül, valójában csak azt bánja, hogy az épp megfojtott legfőbb tiszt, a szerintem kicsit hülye nevű Kukov csalódást okozott neki. 

Az Sztálint alakító Eugene Dinarsky alakítása számomra felejthetetlen. És hogy Dinarsky mester hol tűnik még fel? Ott, ahol nem gondolnánk. Többek között Steven Spielberg "Párbaj" c. filmjében van egy rövid, de emlékezetes szerepe. A szövetségeseknél sajnos nincsenek annyira erős alakítások, mint amilyen Sztálin szerepe, de a videók így is jól viszik többé-kevésbé nemes küzdelmük történetét a támadó szovjet hadigépezettel szemben.

A kommandós "sékitbébi" Tanya karaktere szerintem inkább a jó rendezésnek és kevésbé a színészi alakításnak köszönhetően hiteles. Különösen abban a jelenetben jó, amikor a szovjetek fogságából szabadul ki-a készítőknek egész ütős kis akciójelenetet sikerült itt összedobniuk. Einstein egy szórakozott, barna kardigános tudós öregemberként van ábrázolva - persze a szerény külső egy zsenit rejt, aki találmányával képes megfordítani a háború menetét. 

A jó szövetségesek pedig teljes erővel igyekeznek legyűrni a gonosz szovjeteket - de ők sem makulátlanul tiszták, a soraikban lévő kémek beszennyezik őket némi korrupcióval. Mindkét oldal végigjátszása végén van egy nem várt csavar a történetben, amelyeket most itt nem említenék meg, legyen meglepetés, ha esetleg valaki végig szeretné játszani a játékot.

Az irányítás szinte teljesen ugyanaz, mint a C&C-nél. Ráböksz az egységre, az megkérdezi, miben lehet a szolgálatodra, majd megmondod neki, hova menjen, vagy mit támadjon meg. Furcsa, hogy az egységek néha unott hangon nyugtázzák a parancsokat, ez valószínűleg egy többé-kevésbé rejtett "easter egg" a játékban. Továbblépés a nagy elődhöz képest az, hogy a ruszki egységek mű-orosz akcentussal, míg a szövetséges egységek amerikai angol akcentussal pofáznak nekünk vissza. A harci kutyák csak ugatással tudnak kommunikálni, míg a csokornyakkendős öltönyös kémek James Bond módjára brit angolsággal dumálva mennek kémkedni. A szövetséges oldalnál most már szuperorvosok is vannak, akik bármekkora golyózápor közepette is minden további nélkül képesek sikeres műtéteket végrehajtani a továbbra is ádáz módon harcoló sebesülteken, beavatkozásuknak köszönhetően halálos sebek gyógyulnak 1-2 másodperc alatt. Persze most csak kukacoskodok, hiszen egy játék nem a realitásról szól, hanem a játszhatóságról, a szórakoztatásról. A megdöglések itt is halálhörgésben és paradicsomléfröcskölésben gazdagok. 

Ami a legnagyobb újítás a C&C-hez képest, az a vízi egységek megjelenése: A szovjeteknél tengeralattjáró, a szövetségeseknél 3 fajta hajó: egy sima, kisebb ágyúval rendelkező motorcsónakszerűség, egy nagyobb rakétakilövős, és egy meglepően brutális pusztításra képes messzehordó ágyús hajó.

A földfelszíni járművek terén hasonló a helyzet, mint a C&C-ben volt, a szovjetek a böhöm nagy, erős, de lassú járműveket kedvelik, míg a szövetségesek járművei gyorsabbak, de gyengébbek. A híres Mammoth Tank itt is megjelenik, mint ahogy a szövetségeseknél is a gyalogosok és épületek réme, a lassú, gyenge páncélzatú, de messzire lőni tudó ballisztikus ágyú.

Kicsit furcsa, de nem rossz megoldás, hogy az anyagi erőforrásokat a földön termő értékes ásványokból és drágakövekből lehet kinyerni. A később az égből hulló Tiberiummal szemben az Ore truck-kal összeszedegethető ásványok nem veszélyesek az emberre vagy az élővilágra - a gyűjthető anyag terén a játék megmaradt a Dune II és C&C által lefektetett alapoknál, valószínűleg elsősorban a játszhatóság kedvéért.

Akárcsak az elődöknél, az ásványgyűjtés teljesen egyformán működik mindkét oldal esetében. Az áramfejlesztők között sincs különbség. Ahol a különbségek kezdődnek, az a gyalogosokat, és járműveket gyártó épületek. Másképp is néznek ki, és mást is képesek gyártani. A bázisvédelem az oroszoknál a következő: a gyalogosok réme a lángszórótorony, a járműveké a félelmetes, az Obelisk of Light-hoz hasonló Tesla Coil. A légvédelemről egy föld-levegő rakétavető gondoskodik, erre szükség is van, mert a szövetségesek egyik félelmetes fegyvere, az Apache helikopter megfelelő légvédelem híján sok bajt tud okozni. A szövetségeseknél ágyútorony vethető be, valamint géppuskafészek, illetve egy brutális föld-levegő ágyú, ez ellen a szovjet légi járműveknek nem sok esélyük van, a Yakoknak, illetve még a MIG-eknek sem.

A szövetségesek a szovjetek által rettegett és minden áron megszerezni kívánt csodafegyvere a Kronoszféra, amely térben és időben is teleportálni tud egy egységet a csatamezőn bárhová - itt egyelőre csak térben igazából. Az oroszok pedig a Vasfüggöny segítségével tehetnek ideiglenesen sebezhetetlenné pl. egy Mammoth tankot, ezzel igen nagy fájdalmat okozva az ellenségnek. Valamint az oroszokkal atombombát is dobhatunk az eltaposni kívánt szövetségesekre.

És az a zene...nem, nem is zene, hanem Frank Klepacki mester (a fenti képen balról a harmadik) által megkomponált drámai művek gyűjteménye!!! Ki ne emlékezne a HELL MARCH című, a játék főcímzenéjeként is szolgáló brutális harci indulóra? Igen, az olyan elsöprően jó techno-indusztriális-metál mesterművek hallatán, mint a Bigfoot, Crush, Smash, vagy Terminate, már tudod, hogy senki nem állhat az utadba, meg kell nyerned a háborút, legyen bármilyen pokolmars is ennek az ára!!! 

A Vörös riadó azonban nemsokára zölddé válik, amikor az égből életet hozó manna helyett halált hozó Tiberium hull majd alá, a Földet, de még a Nap sugarait is zöld iszonyattá változtatva...