Na végre, ki vannak köszörülve a csorbák. Ez kérem baromi jó lett. 

Brutálisan jó intro, Ray Wise mint Dugan elnök megpróbálja a pszichopata agymanipuláló Lenint meggyőzni, hogy legyen már jó fiú, és elégedjen meg egy országgal, hiszen a háborúnak vége. Jurij pedig ahelyett hogy hallgatna az okos szóra, folytatja a hadműveletet, és beindítja a világ több pontján, hülye helyeken felállított agybizgentyűs láncos lebegő nyavalyáit, amelyekkel azt akarja elérni, hogy mindenkit ő irányíthasson.

Ray Wise ennek nem örül, de tudomásul veszi, hogy még mindig ő játssza az elnököt, és valamit csinálnia kell a szabadság megvédése érdekében. Küld is harci repülőket Jurij bázisa ellen, de a gatlingtornyokból záporozó lövedékek papírként tépik szét azokat, kivéve egy gépet, amely belecsapódik az egyik nukleáris erőműbe, amely felrobban, ennek következtében az antikrisztusi Jurij nem tudja beüzemelni az egyik agymanipulátorát.

Ezt Jurij egyik buckalakó, gégemikrofonon keresztül beszélő embere közli is vele, a beszélgetést vajmi kevéssé zavarja az imént a közelben felrobbant nukleáris erőmű. A Red Alert 2-ből már amúgy is megtudhattuk, hogy ha egy nukleáris erőmű felrobban, az nem baj, mert csak pár másodpercre színezi zöldre a környezetet, aztán elmúlik a hatása.

Játszhatunk a ruszkik, illetve a szövetségesek oldalán, sajnos Jurij egységeivel csak multiplayerben lehetünk. Pedig jó móka lett volna igazán gonosznak lenni. (Dísz kléimer: Gonosznak lenni csak játékban jó móka.)

A szövetségeseknél mindjárt az első videoban megcsodálhatjuk Eva, azaz Athena Massey lábait is, miközben a kamerával való flörtölést nem hagyva abba, egy régi rádiókészülék antennáját nyitogatva-csukogatva igazít el minket.

Erről a 80-as évek jutottak eszembe, amikor a TV bemondónőket mindenki csak deréktól felfelé látta, és azt hihette, nincs is lábuk. Ugyanígy van ez a csinos Athena-val is, most már biztosan tudhatjuk, hogy van lába. A ruszki Zofia, azaz Aleksandra Kaniak most már kevésbé szigorú, kicsit nőiesebb, flörtölősebb ő is - ez jót tett a dominának, így már hitelesebb a karakter.

Azok a színészek, akik az alapjátékban túljátszották a szerepüket, itt úgy tűnik, visszavettek. Mindenki. És bizony így már sokkal jobb, nincs az az idegesítő ripacskodás, amely a Red Alert 2 legtöbb alakítását jellemezte.

A történet jó közepes, a lényeg, hogy most már Jurij a főellenség, akit le kell gyűrni, bármelyik oldalon játszunk. Viszont van egy-két észtvesztően jó momentum, ami a történet szempontjából szerintem kicsit bárgyú, de a játékélményt mégis nagyon feldobja. Ilyen az időutazás pl, amelynek lényege, hogy a most már kevésbé idegesítő Einstein egyik találmánya, az időgép segítségével a korábban elkövetett hibákat orvosolni lehet - pl a ruszkiknál először túltöltődik az időgép, és véletlenül visszakerülnek az őskorba, ahol dínókat kell lelövöldözni, amíg az időgép ismét működőképes lesz.

Óriási ötlet még a Holdon játszódó küldetés, Romanov nagypapa még meg is dícsér bennünket, milyen ügyesek vagyunk, hogy a Holdon is símán tudunk harcolni. Összességében kevesebb küldetés van itt mint a RA2 alapjátékban, de egytől-egyig mind nagyon ütős.

Frank Klepacki mester hozza a formáját. a Brain Freeze c. nyitónótáról azt hiszed, technos puttyogás lesz, de hamarosan fület melengetően tépi szét aggodalmadat, és olvasztja meg agyadat a torzított gitáros brutalitás, hogy aztán a csipetnyi pokolmarssal fűszerezett Drok c. szerzemény hallatán legyen kedved az utcára kimenni, és orrba vágni valakit.

Szigorú a Phat Attack c. mű, még így durvagitár nélkül is. És amikor eltaposod a ruszkikat/ szövetségeseket, jutalmad egy csodás funky dal, amely előzetes figyelmeztetés nélkül csap át agyszaggató metalba. Ezt már szeretem!!! Van néhány elvontabb inkább technos darab is, de az erős, dübörgő ritmus ezeket is megóvja a túlzott pittyegés-puttyogástól.

Végre, erre talán mondhatjuk, hogy teljesen visszahozta az eredeti Command & Conquer játékok dicsőségét. Sajnos, ez volt az utolsó ilyen...